13.Fejezet

Hali! Nagyon köszönöm a pozitív visszajelzéseket! Nagyon sokat jelent! És egyből neki is álltam az új résznek. Remélem tetszik:) Komizzatok/pipáljatok ♥ Xx. Ui: Nézzétek meg a szereplőket:) Lett pár változtatás;)

*Zayn szemszöge*

Éppen otthon ültem és twittereztem a telefonomon. Örömmel láttam,hogy mennyi embernek tetszett a fellépésünk.El voltam merülve a tweetek olvasásába amikor hírtelen a csengő zenélni kezdett. Felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz sétáltam. Kinyitottam és egy nem várt személyt pillantottam meg magam előtt. 

-Szia Zayn. Beszélhetnénk?-kérdezte bársonyos hangján.

-Szia Claire. Persze. Gyere be.-álltam el az ajtóból,hogy be tudjon menni,majd utána becsuktam azt.

-Leülünk?-kérdezte.

-Persze. Ülj csak le. Kérsz inni valamit?

-Igen kérlek. A szokásosat.-mosolygott. 

Kimentem a konyhába két pohár buborékos vízért majd visszasétáltam hozzá és leraktam a kanapé előtti dohányzóasztalra.

-Köszi. Hogy vagy?

-Jól,de gondolom nem erről szeretnél beszélgetni.

-Igaz. Szóval tudom,hogy nehéz ez a helyzet..de Zayn én szeretném ha barátok tudnánk maradni.-nem válaszoltam csak lehajtottam a fejem és a tarkómat dörzsöltem.

-Nem olyan könnyű..-szólaltam meg pár perc kínos csend után.

-Tudom.

-Honnan? mégis honnan tudnád?-fakadtam ki.

-Onnan basszus,hogy évekig szerelmes voltam beléd de titkolnom kellett,hogy barátok maradhassunk! Képzeld innen tudom! Nehogy azt hidd,hogy olyan könnyű volt! Több éven át minden nap találkozni veled és azt hazudni,hogy csak barátként szeretlek! Nem volt egyszerű..-emelte fel a hangját ő is,de a végére elhalkult és kigördült egy könnycsepp az arcán. Nem szerettem amikor sír. És most hatalmas bűntudat mardosott belülről. Miért nem vettem észre? Tényleg ilyen vak voltam?

Ismét pár perc kínos csend állt be közénk amit én törtem meg.

-Még mindig?

-Mi?-nézett fel és láttam arcán az értetlenséget.

-Még mindig szeretsz?

-Zayn..ne nehezítsük meg.

-Te nehezítetted meg!

-Bocs,hogy vannak érzéseim!

-Nem Claire. Félreértesz.. 

-Mindegy. Az a múlt. Annyi a kérdés,hogy tudnál a barátom maradni? 

-Nem tudom. De akkor.. te..most.. Harryvel maradsz?-nyökdécseltem a szavakat.

-Igen. Szeretnék adni neki egy esélyt és ennek a kapcsolatnak.. El tudod viselni vagy sem? Zayn a legjobb barátom vagy és nem szeretném,ha ez véget érne. Emlékszel erre?-mutatta fel a csuklóját.

-Persze.-mosolyogtam.-Tőlem kaptad a válogató napján amikor bejutottam az X-faktorba. Elmentünk bulizni,hogy megünnepeljük és ezt köszönetnyilvánításként adtam neked.-idéztem fel az emlékeket. 

-Pontosan. Az van bele vésve,hogy BEST FRIENDS és felette egy végtelenségjel. Én így is gondolom ezt.

-Én is. Sajnálom. Claire.. maradjunk barátok.-tudtam,hogy ezt kell mondanom akármennyire is fáj. Ez a lány sokat jelent nekem. Nem veszíthetem el. Meg kell őt védenem. Mellette kell állnom. Ha barátkánt akkor barátként.

Nem mondott semmit csak szorosan átölelt. Úgy öleltük egymást pár percig amikor a telefonja csörögni kezdett. 

-Bocsi de ezt fel kell vennem.-nézett rám bocsánatkérően.

-Semmi baj. Beszélj csak. Mindjárt jövök.-ezzel kisétáltam a konyhába és felbontottam egy csomag chipset és beleöntöttem egy tálba. Aztán visszasétáltam Clairehez.
-Oké.. Szerintem is..Akkor szerdán...szia.-és ezzel le is tette a telefont.
-Hoztam nasit. Amúgy sietsz? Vagy ráérsz?Gondoltam,hogy beszélgethetnénk.
-Ráérek.-mosolygott.
-Oké. Szóval mi történt veletek mostanában? Lara,hogy van?
-Hol is kezdjem?!
És mindent elmesélt ami mostanában történt vele. Hogy megkapta az állást a Hegings modellügynökségnél,hogy Lara még mindig fél randizni Tom miatt.És minden egyebet. Órákon át beszélgettünk és nevettünk.Minden olyan volt mint régen. Vagyis majdnem. Addig beszélgettünk míg beesteledett,mi pedig éhesek lettünk.
-Pizza?-kérdeztem a jól megszokott ételünkre.
-Ühüm.-bólogatott hevesen.
-Sonkás-kukoricás?
-Egyértelműen.
Fel hívtam a egy közeli pizzériát és rendeltem mindkettőnknek egy-egy pizzát.
-Fél óra múlva hozzák. Addig mit csináljunk?-kérdeztem amikor letettem a telefont.
-Film?
-Jó. Milyet nézzünk? Horror vagy vígjáték?
-Nem tudom. Te mit szeretnél?
-Van egy új horrorom. Ha érdekel.
-Címe?
-Démonok között. Azt mondják jó. Én nem láttam még.
-Én se. Felőlem oké.
Leültünk nézni a filmet ami egyébként elég durva volt még nekem is.Clairerrel a kanapén feküdtünk ő pedig szorosan hozzám bújt és arcát a mellkasomba temette egy-két durvább résznél.Amikor megszólalt a csengő  - ami a pizza érkezését jelezte -  annyira megijedt,hogy felsikított.
-Nyugi. Biztos csak a pizza.-simogattam haját majd ki akartam kelni mellőle,de nem engedett el. Csípőmnél erősen fogott.
-Ne hagyj itt!-mondta kétségbeesetten.
-Csak az ajtóig megyek. Behozom a pizzát.
-Mehetek veled?
-Gyere.-mosolyodtam el mert annyira édes volt ahogy ennyire félt. Meg akartam nyugtatni.
Kimentünk az ételért és kifizettem. Visszasétáltunk a kanapéhoz és leültünk.
-Zayn..-szólalt meg halkan.
-Igen?
-Nem lenne baj ha..nem néznénk végig?
-Dehogy.-néztem rá megértően.
-Köszi.-ölelt meg majd egy nagyot lélegzett. Valamennyire megkönnyebbült.-Amúgy hány óra?
-Várj.-előhúztam a telefonom és megnéztem rajta az időt.-21:36.
-A rohadt. indulnom kellene. Így is para lesz az út.
-Maradj. Aludhatsz itt ha akarsz.
-Biztos? Nem zavarok?
-Hülye gyerek.-borzoltam össze a haját.-Már,hogy zavarnál? Meg mintha régen nem aludtál volna nálunk.
-Igaz. 
-Na de most már együnk mert még kihűl.-Elfogyasztottuk az ételt aztán mindketten lefürödtünk.Adtam neki egy pólót és egy boxert amiben aludhat.Elég késő volt így ő bement az ágyamba aludni én pedig a díványon aludtam a nappaliban. Nem voltam igazán fáradt így a telefonomat nyomkodtam és böngésztem a közösségi oldalakat. Egyszer csak hallottam az ajtó nyikorgását amitől kicsit összerezzentem majd egy magas,halk félénk hangot hallottam meg.
-Zayn..
-Claire? Miért nem alszol?
-Nem jönnél be aludni? Én fé-félek..
-Feküdj vissza mindjárt megyek én is.
Felkaptam a párnám és a takaróm majd követtem Őt a hálószobámba. Megágyaztam magamnak is,majd befeküdtem mellé és átöleltem.

-Köszönöm.-mondta halkan.
Nem mondtam semmit csak öleltem..Így nyomott el minket az álom.