6.Fejezet

Sziasztok kedves olvasóim!:) Imádlak titeket és köszönöm minden látogatómnak is.:)) Hihetetlen számomra,hogy csak kb. egy hónapja csinálom de már most több mint 1000 látogatóm és 3 rendszeres olvasóm van. Páran kommenteltetek is:) Nagyon,nagyon köszönöm és tartsátok meg ezeket a jó szokásokat:)És mindenkitől 2000 bocsi,hogy ilyen későn hoztam:( Na nem húzom az időt tovább. Jó olvasást!:):*♥

6. Fejezet

*Claire szemszöge*

Este 8-kor indultam haza Larától mert elég sok időbe telt mire meggyőztük a szüleit és,hogy ő is összepakolja az utazáshoz való dolgait. A sötét utcán sétáltam 10 perce. Viszonylag közel laktam Larához de este még ez az idő is rengetegnek tűnt. Nem vagyok az a tipikus csaj aki fél a sötétben,a horrorfilmektől ,a pókoktól,kígyóktól és a többi.  A sötét sohasem okozott nekem problémát de tudom,hogy milyen emberek vannak és,hogy mikre képesek így lépteimet szaporábbra vettem. Szerencsére épségben hazaértem. Felmentem a szobámba a vacsorámmal mit elfogyasztottam egy vígjáték megnézése közben. Miután vége lett a filmnek elmentem fürdeni és fogat mosni. A kádat tele engedtem kellemesen meleg vízzel ami átjárta testem.

 Nem tudom mióta lehettem a kádban,de az ujjaim már teljesen kiáztak a víztől amikor feleszméltem, a telefonom rezgett a mosdó szélén. Kimásztam és gyorsan magamra tekertem a törölközőm és a telefonomért nyúltam. Harry küldött egy Sms-t.

Bocsáss meg szépség,hogy ilyenkor zavarlak csak úgy hiányzol már.:( Aludj jól!     Harry Xx.

Megmosolyogtam ezt a kedves kis gesztusát. Ez után visszaírtam és így nézett ki a kis beszélgetésünk:

Én: Te is! 

Harry: Ezt melyikre értetted?:oo

Én: Mindkettőre ;)Na jó éjt Harry!:)

Harry: :))))) Jó éjt!

Erre már nem írtam vissza. Felöltöztem és befeküdtem az ágyamba,ahol hamar el is nyomott az álom.

*Harry szemszöge*

Nagyon örültem Claire üzenetének de még így sem tudtam elaludni. Egész éjjel csak forgolódtam. Nagyon izgulok a fellépés miatt. Attól tartok,hogy elrontom és miattam esünk ki. Miközben gondolkoztam lassan kivilágosodott. Felöltöztem,ittam egy jó erős kévét - hogy ne legyek annyira fáradt - és megreggeliztem. Már csak pár óra választ el a fellépéstől. Még párszor elpróbáljuk előtte és 10-re beszéltük meg a találkozót. Addig még van egy órám amiben fogalmam sincs,hogy mit csináljak.A telefonom csörgésére kissé megriadtam.Mikor megláttam Claire nevét a kijelzőn villogni egyből elmosolyodtam,majd felvettem.
-Jó reggelt!-köszönt bele édes hangon.
-Neked is! Hogy aludtál?
-Jól köszi. És te?
-Sehogyan.. nem igazán tudtam..
-Nagyon izgulsz?
-Eléggé..
-Csak azért hívtalak,hogy sok sikert kívánjak.Ne izgulj,minden rendben lesz.Oké?
-Oké. És köszönöm a biztatást.
-Nincs mit! Meg tudnád mondani Zaynnek,hogy drukkolok neki is és,hogy üdvözlöm? Ja és,hogy hívjon fel ha van rám ideje.
-Persze de miért nem hívod fel te? Ha nem baj,hogy megkérdezem.
-Nem baj. Én már rengetegszer hívtam de nem veszi fel.
-Értem. Nem tudom,hogy miért. Biztosan izgul és ideges.-próbáltam menteni.
-Lehet. De most megyek mert még sok elintézni valóm van. Sok sikert! Szia.
-Szia.
Nem értettem Zayn miért nem akar beszélni Clarrel. De úgy gondoltam rájuk hagyom. Nem az én dolgom. Összeszedtem magam majd elindultam a próbára. Liam,Niall és Zayn már ott ültek és beszélgettek.
-Sziasztok.-ültem le közéjük mire ők is egy emberként üdvözöltek.
-Megjöttem!-pattant be zihálva Louis az ajtón.
-Basszus Louis mi lenne ha egyszer pontosan érkeznél?-kiabált rá Liam.
-Basszus mi lenne ha egyszer nem üvöltenél le valamiért?-vágott vissza Louis.
-Nem gondolod,hogy van rá okom? 
-Srácok, mindenki feszült ne vitatkozzatok,inkább próbáljunk!-léptem közéjük még mielőtt Lou visszaszólhatott volna.
-Igazad van. Bocs Liam. Legközelebb nem késem el.
-Bocs,hogy úgy rád förmedtem. Kezdhetjük? Már nincs sok időnk.
Próbáltunk és próbáltunk. Már csak pár perc választott el minket,hogy megmutassuk,hogy mit tudunk. Egy fiatal nő kísért minket Simonhoz.Köszöntött minket és énekelni kezdtünk. Mindent beleadtunk.

Kint kellet várnunk míg meghozták a döntést. Idegölő órák voltak. Minden csapatot behívtak egyesével és közölték velük a jó vagy a rossz hírt. Mi kerültünk sorra. Bementünk és végighallgattuk mondanivalóját. Elmondta mi jó bennünk és,hogy min kellene változtatni és,hogy mi a végleges döntése. Bejutottunk. Sokként ért mindegyikőnket. Hihetetlenül boldogok voltunk de tudtuk,hogy rá kell kapcsolnunk.
Boldogan vonultunk ki és a műsorvezető nyakába ugrottunk. Ő is gratulált nekünk majd kimentünk az utcára ahol mindenki a szeretteit kezdte hívogatni. Felhívtam a családom akik legalább olyan izgatottak voltak mint én. Mikor végre sikerült megszakítanunk a beszélgetést,tárcsáztam Claire számát.
-Szia Claire!-mondtam izgatottan.
-Szia Harry! Mi ez a nagy vidámság? Csak nem..?
-De! Bejutottunk! Ja és át adtam Zaynnek. 
-Oké köszi. Gratulálok nektek! Nagyon ügyesek vagytok! 
-Köszi. Most megyek mert beköltözünk a házba.
-Rendeben. Holnap találkozunk?
-Öhm.. az a baj,hogy te Bradfordban vagy én pedig Londonban..
-Nem sokáig. Holnap reggel indulok Londonba. Oda fogok járni iskolába és nyári munkára is oda megyek.
-Ez komoly? Hát ez szuper! Így legalább jobban megismerhetjük egymást!
-Igen. De most menj,ünnepeljetek. Szia.
-Szia!
Becuccoltunk az ideiglenes otthonunkba és elmentünk lazítani. Hihetetlenül örültem. És most már két okom is volt rá..